A mid-century moderntől a 3D-furnérig
Az idompréselt rétegelt lemez korszakalkotó áttöréseiben, fordulópontjaiban az egyik legfontosabb tényező a ragasztók fejlődése volt. A Lutherma észt cég azért tudott piacvezető lenni ezen a területen az I. világháború előtt, mert kifejlesztettek egy vízálló ragasztót, az Eames házaspár – Charles (1907-1978) és Ray Eames (1912-1988) – pedig akkor tudott először kétirányú hajlítással ellátott idomot (különböző irányú erőknek, terheléseknek egyaránt jól ellenálló, valódi térformát létrehozva, kiküszöbölve a korábbi stabilitási-merevségi problémákat) előállítani, amikor hozzájutottak egy háborús célokra kifejlesztett ragasztóhoz.
Ebben korszakban (20. század közepe, mid-century modern), amit a rétegelt lemez klasszikus, kiérlelt korszakának is nevezhetünk, teremtették meg az anyag ma is ismert és használt gyártástechnológiáját. Az ergonómia jelentősége is a háborúban erősödött fel, hiszen több, mint négyszáz olyan repülési esemény történt, amely a kezelőszervek téves azonosítása, vagyis a rossz ergonómiai kialakítás miatt következett be – ez a gyakorlati tudás az ülőalkalmatosságok kialakításánál is számot tevő szerepet játszik napjainkban is.
A 21. századi fejlesztések jelentősen bővítik a rétegelt lemez felhasználásának lehetőségeit és meghaladják a régi korlátokat. A német Reholz cég (ma Danzer) kifejlesztette a 3D-furnéros technológiát, mely lehetővé teszi az organikus formák kialakítását, megőrizve a formaszerkesztés könnyedségét, de nem csökkentve a teherbíró képességet és a stabilitást. Ez a technológia megadja azt a formai szabadságot, amelyre a rétegelt lemezzel kísérletező designerek mindig is vágytak – ez talán a tojáshéj szerkezetében érhető a leglátványosan tetten. A látszólag törékeny és vékony tojáshéj ugyanis viszonylag nagy terhelést elvisel összeroppanás nélkül. A 3D-furnér hasonlóan vékony héjszerkezetek előállítását teszi lehetővé, mely a különböző irányból érkező erőknek sikeresen ellen tud állni. Egyetlen hátulütője a magas előállítási költség, melyet a iF Design Award 2021 díjazott FRIGATE széktámlájának esetében a hagyományos és a 3D-furnér eljárást ötvözve mérsékelt Kerékgyártó András, a Plydesign vezető tervezője.
.jpg)
Napjainkban megfigyelhető tendencia, hogy azok a cégek, melyek eddig drága 3D-furnér technológiát alkalmaztak termékeik elkészítésére, váltanak az olcsóbban előállítható műanyag használatára. A finn UPM által kifejlesztett „Grada” egy olyan eljárás, amely során a rétegelt lemezt, ebben az esetben a hőformázható fatáblát felmelegítik, majd ezt követően formázzák és sablonban hűtik le (cold press). Ez a technológia a hagyományos idompréseléssel összehasonlítva jelentősen lerövidíti a teljes megmunkálás idejét. A Pagholz műgyantával itatja át a furnérokat, melyeket nagy nyomás alatt hőkezel – az anyag így kis ívekben is meghajlítható, adott esetben pedig háromdimenziósan is meg lehet formálni.
.jpg)
Sőt, a legújabb híradások szerint a rétegelt lemez már az űrt is meghódította: a finnek idén indítják el nyírfafurnérlemezből épített műholdjukat. A PLY DESIGN HOUSE 2021 ötletpályázatnak pontosan ez a célja – hogy új, innovatív felhasználási területet találjunk a rétegelt lemeznek, ennek a sokoldalú anyagnak. A pályázatra július 31-ig lehet a koncepciókat beadni, további részletek a pályázati oldalon olvashatók.
